2013. június 25., kedd

Káli László - Néha még ...



Káli László

Néha még ...

Néha még hiányzol… boldogság.
Van, hogy rólad szól az álmom.
És van, hogy magam is elhiszem
a földön túli, kitalált Világot.
De tudom: áltatom csak magam!
Örök tűz csupán a Napban van.
(Vagy nem.) A Földön illúzió
minden! A szerelem sem halhatatlan.
Régen még másként hittem.
És most nem arról van szó itten,
hogy az álmokban, vagy pediglen
a csodákban, vagy hogy az Isten
meghallgatja valamiképpen
az imákba foglalt kérésem!
Nem! Másról van itt szó egészen!
Teljesen másról egészében.
Nem a részletekről, és még csak
nem is a nagy történésekről!
Hanem a pillanatról csupán.
Vagy annak is apró töredékéről.
Abban hittem, hogy a „volt”
és a „lesz” között megmaradó
idő (de annyi csak, amíg tán
hogy „van” ki se mondható),
szóval hogy elég lehet valahogy
egy embernek ennyi boldogság.
De ma már tudom, ama „volt”,
és a „lesz” között mindig csupán
arra vár az ember, hogy talán
lesz még jobb, mint ami volt.
Ezért (valljuk be nyugodtan),
csak önmagunknak, és most
azt az egyetlen soha nem múló,
régvolt, igaz(án) elmúlt pillanatot!
Amiről csak miután elrohant,
derült ki, az Élet értelme az volt.

1 megjegyzés: