Fridli Zoltán
Voltam, lettem, s
vagyok
Voltam Holdnak
sugarával csavargó,
Szélörvénynek legközepén a kavargó,
Kifényesített csillagokkal víg táncoló,
Csodálkozást, sima homlokra ráncoló,
S voltam meggondolatlanul kapkodó,
Felhőről virággal, szeretetből csapkodó.
S lettem nyugodt folyam, avagy álló víz,
Szájaknak, kellemesen gyümölcsös íz,
Meredő szemeknek vigasztaló, szép kép,
Ki virágszálat vágy nélkül, soha le nem tép,
Ki mindig vigyáz, zöldről le, sohasem lép,
Kinek lelke lett virágos-réti kép, ami szép.
S vagyok a holtlelkű ábránd, vak, s néma,
Esőcsepp az ablakodon, a legördülő léha,
Rongyos koldus, ki alamizsnát kap néha,
Csend, mi időnként a fájdalomtól üvöltő,
Szél, fájdalom kérges jajfáit ölelve süvöltő,
Magány, nehéz, szúrós köpenyét magára öltő.
Szélörvénynek legközepén a kavargó,
Kifényesített csillagokkal víg táncoló,
Csodálkozást, sima homlokra ráncoló,
S voltam meggondolatlanul kapkodó,
Felhőről virággal, szeretetből csapkodó.
S lettem nyugodt folyam, avagy álló víz,
Szájaknak, kellemesen gyümölcsös íz,
Meredő szemeknek vigasztaló, szép kép,
Ki virágszálat vágy nélkül, soha le nem tép,
Ki mindig vigyáz, zöldről le, sohasem lép,
Kinek lelke lett virágos-réti kép, ami szép.
S vagyok a holtlelkű ábránd, vak, s néma,
Esőcsepp az ablakodon, a legördülő léha,
Rongyos koldus, ki alamizsnát kap néha,
Csend, mi időnként a fájdalomtól üvöltő,
Szél, fájdalom kérges jajfáit ölelve süvöltő,
Magány, nehéz, szúrós köpenyét magára öltő.
http://www.youtube.com/watch?v=vLxOL7XaK5Q
VálaszTörlés