2013. június 17., hétfő

Szomorúfűz - Indul a holnap



Szomorúfűz
Indul a holnap

Az este ráterül a horizontra, bársonykék baldachin borítja az égboltot. Elcsöndesül a világ. Az éjszakákban hűvösen fénylő csillagok.
Kitágul az égi pupilla, kivirágoznak a kék, a zöld, a sárga színek, tobzódnak (a májusban) az ég festőpalettáján ragyogva. Nedves arany-zöld a Föld.

Kelet felől bús, szomorú árnyakat oszlat az arany ruhát öltő Nap. Szétnyílik a láthatár végtelen kárpitja, szétfolyik az aranysugár, - csobogva az azúrkékségből.
A vonalak elindulnak, futnak szerteszét. Göndörödő bárányfelhők oszlanak szét, játékosan futkározva.
A hangok is gomolyognak, a csönd is felébred. Dallamos himnuszt énekelve madárkoncert zeng a ragyogó látóhatár alatt. Ringató, lengedező szél oson a rónán, táncolva lengeti a magasra nőtt füveket. Harmatgyöngyöket szárítva a levelekről, szirmokról, minden egyes fűszálról. A fák ünnepi ruháján aranysugarak törnek át az örömet adó Napból.
A fényben pipacsszirmú földek fürdenek, búzavirág kékje virít messzire.
Bogarak zsongnak, pillangók libbennek a virágok felett.
Minden apró élőlény fürdik az égi óceánon tüzet rakó napsugárban.
Az utcákon dobban az élet - indul a holnap.


1 megjegyzés: