Berze Tünde
Kereslek
Velem ébred a hajnal,
hunyorgó szemével
keresi
az arcom mosolyát,
hozzám bújik, átölel,
gyűrt ágyunkból
együtt kelünk fel.
Tegnapok felett meg
állt az idő,
csendes könnyeket
szitál,
bánat felhőiből.
Úgy érzem fáj nagyon
a hiány,
hiába a hajnal
ölelése,
gyűrt ágyam mesél,
fázós lelkem hogyan
keresgél.
Hallgatózik bennem a
csend,
vágyik egy neszre,
egy halk lélegzetre,
magába fojtva
panaszát,
színes ábrándokat
sző,
s feneketlen tóban
keresi vigaszát.
http://youtu.be/zeFx_Oq2Dq0
VálaszTörlés