Hajdu Mária
Márciusi ábrándozás
Fagyokat kerget a
tavaszi szél,
álmosan ébred az erdő, a rét.
Fakadó rügyet napsugár simogat,
nyitnikék dalol, s tavaszt hívogat.
Bárányfelhő a rétre mosolyog,
kicsit időzik, s tovább gomolyog.
Lila orgona illatát ontja,
fűzfavessző rügyeit bontja.
Fű, fa, virág, új tavaszra ébred,
téli álmából lassan feléled.
A nyár kacagását hallom újra,
mókus neszét odújába bújva,
rózsák nyílását a kiskertemben,
patak futását a távoli völgyben.
Tó vizén a holdsugarak táncát,
és a fénylő csillagok mosolyát.
álmosan ébred az erdő, a rét.
Fakadó rügyet napsugár simogat,
nyitnikék dalol, s tavaszt hívogat.
Bárányfelhő a rétre mosolyog,
kicsit időzik, s tovább gomolyog.
Lila orgona illatát ontja,
fűzfavessző rügyeit bontja.
Fű, fa, virág, új tavaszra ébred,
téli álmából lassan feléled.
A nyár kacagását hallom újra,
mókus neszét odújába bújva,
rózsák nyílását a kiskertemben,
patak futását a távoli völgyben.
Tó vizén a holdsugarak táncát,
és a fénylő csillagok mosolyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése