2014. február 28., péntek

Szomorúfűz - Márciusi ringató



Szomorúfűz

Márciusi ringató

Fák, bokrok megelevenednek. A bogarak, a madarak nyüzsögnek.
A tónál, a patakparton zsong az élet. Ugrálnak, tolonganak a kis állatok. A napfény kicsalja a természetet. Rügyek pattannak, virágok bomlanak, hajtanak a föld mélyéből. A télvégi, tavaszt köszöntő hóvirágok kidugják fehér fejecskéjüket. Az égbolton bárányfelhők úsznak, kergetőznek, vidáman játszadoznak a széllel. A rigók, a gerlék egymással évődnek, szerelmes trillázással. Selyemszálat szőnek a pókok. A természetből lágy dallamok zsongnak. Tűzvörös fénnyel jön el az alkonyat, a horizontra bíborfátylat terítve.
Az éjszakai holdas égbolt ragyogó csillagokkal szikrázik, csábítanak az enyhülő éjszakák.
Szívünkben, lelkünkben elérkezik a szerelem, az új kikelet.
¤
Tavaszi, friss harmat hullong
Derengő homály a bokrok között
Édes kábulat az ábrándok mögött
Gyöngyöző égen felhő párolog
A szellő hoz felénk nedves illatot
Táncolnak a tavaszi szőke sugarak
átszövik a horizontot a fénylő sugárszálak
dallamok lebegnek a kert felett
finoman ölelik ébredő lelkünket
a föld szíve frissen dobban
ébred a természet a márciusban

1 megjegyzés: