Zsitvainé Borsos Irén
Téli vendégeim.
Még hó fedi a tájat, mi már a tavaszról álmodunk… az állatok
meg én…a férjem inkább a dél-afrikai nyárról… Mi még fázunk, és fűtünk
keményen, amikor a déli féltekén negyven fokos meleg tikkasztja a trópusi
virágcsodákat. Ha most ablakomon kinézek közel félméteres hó díszíti a tájat.
Madarak, kicsik és nagyok kutatnak, keresgélnek, reménytelenül.
A madáretető készen van;
az átlátszó műanyagflakon kis ablakkal… évek óta kitűnő megoldás.
A kertben nagy az öröm; s a hír gyorsan terjed…
- Van itt ennivaló, gyertek gyorsan!
Összeszorult szívvel látom, kint az úton egy fiatal
feketerigó a jeges havat ropogtatja…
Felszáll a fára, azután visszajön, többször is, mindhiába.
– Gyere be
mihozzánk! – mondom - Angyalok,
segítsetek neki!
Reggelenként, amikor kutyáim visszajöttek már a
futkározásból, viszek táplálékot a madaraknak. Hangos szavakkal hívom őket; Gyertek,
gyertek, hoztam nektek magocskát!
Hangomra apró madarak lepik el a díszcseresznyét. A kert
fáiról, drapp kabátkáikban közelebb jönnek a balkáni gerlék. Amint megfordulok,
madarak raja lepi el a fát és az etetőt, meg sem várják, amíg elmegyek…
Tegnap két széncinege veszekedett. Hangos csiviteléssel
szidták egymást és verekedtek. Engem észre sem vettek, csak amikor megszólaltam
mellettük.
Télen az örökzöld növények szépsége egyedülálló. A keleti
tuják és a boróka földig hajol a hótömeg
alatt. A kisebbek, a babérmeggy, a tűztövis és mahónia csak épphogy kikandikál
a hó alól.
Kit látnak szemeim? A kis feketerigó megtalálta a kerti
etetőt! Jól van, most már nem lesz semmi baj.
A szarka, óvatosan kerülgeti az etetőt, gyanakodva körbe kémlel, majd
elszáll. Télen többféle ragadozó madár is vendégünk.
A varjúfélék családjába tartozó fenyőszajkó a legújabb
vendég ma…
A kis fakopáncs a széncinegék faggyúpogácsáját eszegeti a
konyhaablak előtt…Ilyen hosszú csőrrel, nincs könnyű dolga, de nagyon ügyes!
A nagy fekete ragadozó madár mindig egyedül vitorlázik a
magasban. A varjakéhoz hasonló durva károgást hallat. Ki tudja, mi lehet, talán
rétisas?
A másik madár, akit soha nincs szerencsém meglátni
rikoltozó, vijjogó hangot ad; Abban a pillanatban minden madár eltűnik, és
sokáig nem kerülnek elő...
Minap lenyűgöző élményben volt részem… egy óriásmadár pihent
meg a kertben. Sokáig ült a szőlőkaró tetején.., fél méter is meglehet, - gondoltam, -
és figyeltem, mit fog csinálni? Körbe forgatta a fejét, többször is, körbe
–körbe. Zömök, rövid nyak, horgas csőr… óriási karmaival a csőrét vakargatta
többször. Feje és a válla olyan volt,
mintha horgolt kendő takarná, amit különösen szépnek találtam. Erről könnyen
tudtam azonosítani; a vendég E g e r é s
z ö l y v volt.
Mivel zsákmánynak való nem tűnt fel a láthatáron, egy idő
után, rugózott egyet, s mint egy vitorlázó emelkedett fel, nagy lassúsággal
mozgatva méteres szárnyait…A látvány hatása alatt álldogálok még egy darabig…
Hány kiló magot etettél már meg ezekkel?- kérdi a férjem…
- Nem számoltam. Amíg nekünk van mit ennünk, addig az
állatoknak is van; kutyáknak is, meg a madaraknak is természetesen…
Minden évszakban, mindenkit szeretettel fogadunk minden
felől…
Nyáron ivóvízzel látom el az állatokat; madarakat, békákat,
rovarokat…
Hálából elfogyasztanak minden kártevőt, és nem kívánatos
egyedet, aki a lábát a kertünkbe betette.
Szeretem őket.
Ők meg tudják, hogy r á m
l e h e t s z á m í t a n i.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése