Boda Magdolna
Jég
csak egy jégdarab,
a folyó alvadt
ezüströge,
kavicsok és apró
faágak belefagyva
majd elengedi,
ha vége a télnek.
Kihullik belőle mind,
mint kihűlt tenyérből
az élet.
Bedobom a folyó
közepébe,
hadd vigye a víz,
ha egyáltalán
továbbjut,
és nem akad fönn a
bokor
vízbelógó ágain.
Én űrhajós akartam
lenni,
megkerülni a Napot,
Holdat és csillagot,
itt maradtam mégis
veletek a földön,
s lettem azzá ami,
olvadó jégdarab,
kemény és belül
fagyott,
de olykor egy pohár
abszint,
és repülök,
nem mint űrhajós,
hanem mint bukott
angyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése