Válóczy Szilvia - Márciusban

Válóczy Szilvia

Márciusban

Rügyeiket bontják a fák
Tavaszba torkollik az áradás
És a szemekben kihunyt parázs
Újra életre kel.

Földre szálló záport ígér
Amott még a beborul kikelet
Atyánk szívében megnyíltak az ereszek
Mert dobog még a szív.

Hangtalan bezárt gondolat
Már nem lehetsz egyedül önmagad
Hisz itt vagyok én, letűnt bánatod…
Az eső mossa el!

Édes vizét ontja az ég
Elkísér a szelíd várakozás
Mert felemel az angyali áldomás
Két kezedben álmod.

Lehet a sötét felhő is szép
Ha karon fog a bátor feledés
Az eltakart napod is visszatér
Elringatja lelked.

Mert rügyeiket bontják a fák
Várt tavaszodban felszáll a jókedv
Meséket küld a tintás tollhegy
Írd hát versed dalát!