Leleszi Balázs Károly
Bizonyos, hogy a
sziklaszirt oltárához
Bizonyos, hogy a sziklaszirt oltárához, a hit grádicsain
lehet feljutni, oda, ahol is a magától kibomló titokra fény derül.
Mérgező vadtövisek szaggatták életünket, rózsagubacsaink
is árulkodók. Síkság kipányvázva, lábaink alatt feszül,
míg egy madár szárnya tüzet gyújt a levegő kócában.
Távoli közelinek tűnik, közeli pedig távolinak. Érzéseimet
miként is öntsem emberi szavakba! Szeretlek, itt vagy,
íme, a kezem, férfi és nő, egyik a másikért, kéz a kézben,
egymást erősítve és serkentve, egymást felfedezve s kiegészítve –
egy ösvényen. Ez a lényeg. A leglényegesebb. Mosolyogsz, nem
is tudnánk jobban haladni, mint mosolyogva. Fénylik kaptatója
egy belső ösvénynek. Tudjuk jól, a teljes út nem látható,
a legjobb rész még hátra van. Különös könnyek kelnek szárnyra,
nem torzítják el arcunkat. A hegy áldozóhelyéhez érkezünk
nemsokára, oda, ahol az élő vizek forrásai zubognak.
lehet feljutni, oda, ahol is a magától kibomló titokra fény derül.
Mérgező vadtövisek szaggatták életünket, rózsagubacsaink
is árulkodók. Síkság kipányvázva, lábaink alatt feszül,
míg egy madár szárnya tüzet gyújt a levegő kócában.
Távoli közelinek tűnik, közeli pedig távolinak. Érzéseimet
miként is öntsem emberi szavakba! Szeretlek, itt vagy,
íme, a kezem, férfi és nő, egyik a másikért, kéz a kézben,
egymást erősítve és serkentve, egymást felfedezve s kiegészítve –
egy ösvényen. Ez a lényeg. A leglényegesebb. Mosolyogsz, nem
is tudnánk jobban haladni, mint mosolyogva. Fénylik kaptatója
egy belső ösvénynek. Tudjuk jól, a teljes út nem látható,
a legjobb rész még hátra van. Különös könnyek kelnek szárnyra,
nem torzítják el arcunkat. A hegy áldozóhelyéhez érkezünk
nemsokára, oda, ahol az élő vizek forrásai zubognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése