2014. február 18., kedd

Pné Juhász Mária - Rímtelen hajnalon



Pné Juhász Mária

Rímtelen hajnalon

A hajnal már itt nyújtózik a kertben
tiszafa sűrűjében ébredezik a feketerigó
trillája engem köszönt, hisz már barátok vagyunk
fenyő hegyéről balkáni gerle hívja párját
válasz rögtön érkezik szerelmes burukkjuk
szétterül az épphogy ébredő ágakon
jázmin tövén egymásra lelt két szerelmes csiga
a szomszéd macska most ért haza éjszakai útjáról
garázs tetején lopakodva hangosan nyivákol
fügebokrokon még február fagya érződik
termés kevés lesz az sem biztos, hogy beérik
e szépségben örökké tudnék gyönyörködni
észre sem vettem, hogy eljárt az idő
itt-ott már a napsugarak is előbújtak
megmutatták szikrázó nyílvesszőiket
lassan én is ébredek, a friss levegőből nagyot
szippantva újra érzem kerek a világ és szép az élet

1 megjegyzés: