Egyed Emese
Két madár
Már elrejtőzik előlem
a hold.
Hullámra hajtja
homlokát az alkony.
A lombok közül
bizalmatlanul
figyel egy
láthatatlan vadmadár.
Elárvult kezem a
kezedre vár;
értelmetlen a parti
susogás,
egyedül vagyok, felém
fordul távol
és elereszt: idegen
már a szempár...
Hold lágy ujjai
vigasztalnak engem.
Visszavezetnének, de
ha elvesztem,
nem érdekel sem fény,
sem visszaút,
idő teste kígyózik,
szellő szemhéja rebben,
és lezuhan a madár a
szívemben,
csillagok,
mécsvirágok a szenvtelen tanúk
http://m.youtube.com/watch?v=VkfFRBnlQww
VálaszTörlés