Berze Tünde
Állj meg!
Ólmos hétköznapok
küszöbén állj meg,
s nézd a napfényt!
Bár hunyorgatja szemeid,
felperzseli fakó színű bőröd,
de felébresztheti alvó örömöd,
mely fáradtan szunnyad
az álmatlan éj peremén.
Néha állj meg csendesen,
s füröszd meg temérdek gondjaid,
amíg fényt hint rád a tavaszi nap,
hátha tisztára mossa foltjait,
s nem vet ki éjjelente ágyad.
Mondom, állj meg olykor-olykor,
váltsd meg nyugalmad jegyét,
ne nézd tétlenül, hogyan jön,
száguld feléd a gyors halál...
Nyisd fel szemed, ints megálljt!
s nézd a napfényt!
Bár hunyorgatja szemeid,
felperzseli fakó színű bőröd,
de felébresztheti alvó örömöd,
mely fáradtan szunnyad
az álmatlan éj peremén.
Néha állj meg csendesen,
s füröszd meg temérdek gondjaid,
amíg fényt hint rád a tavaszi nap,
hátha tisztára mossa foltjait,
s nem vet ki éjjelente ágyad.
Mondom, állj meg olykor-olykor,
váltsd meg nyugalmad jegyét,
ne nézd tétlenül, hogyan jön,
száguld feléd a gyors halál...
Nyisd fel szemed, ints megálljt!
http://youtu.be/VMti1XmXSYE
VálaszTörlés