Gligorics Teréz
Megjöttek a fecskék…
Múlnak a napok,
múlnak a percek.
Ma napfényben úsznak
a virágzó kertek,
s zöldek a fák,
melyek a télen
mint csontvázak
remegtek a szürkülő égen,
s a fecskék mást
dalolnak, nem azt mint régen…
Dalukban nem harsog
többé a remény,
akinek daluk szólt,
ma szivében szerény…
Nem kér már semmit
sem…nem maradt álma.
Nem áll az ablaknál,
mert akire várna
nem jön már…Nincs
akit szivére zárna…
Két szeme ragyogó,
orcáján mosoly,
fogja a szivárványt:
jaj, szét ne oszolj!
Kacag a
napfényben, gyerekkel játszik,
boldogan, mint kinek
mi sem hiányzik.
S ha zokog a
szivében, az sosem látszik…
S igy múlnak
percei…nap napot éri,
habár a holnapot már
sosem kéri…
Közömbös napokra
magányos esték,
s a felhőkön mit
nézzen…nincs már ott festék…
Nincs tavasz…hiába
jöttek a fecskék.
http://youtu.be/wRI4BUXokJI
VálaszTörlés