DPanka - Májusi vihar

DPanka

Májusi vihar

Levelek szakadnak
fák repednek
idegek feszülnek
kinn és odabent.

Komikus Istenek
-odafenn-
csatáznak szüntelen.

Remeg a langy meleg
eltévedve cseni a fényt,
megjátszva haraggal
keresi magának -a vélt-
csendet és nyugalmat.

Mikor lesz idővel
az, mi az élet rendje?
-kéne, hogy legyen-
Hogy lenn és fenn
zord esőben szélben
végül mindenki egyet akar?

Ám addig eső-vert ablakon
porfelhőt mos,
most kínoz és nem kegyes
ez a májusi tavasz.