Millei Lajos
A május varázsa
Látod, letérdelt
mellénk a májusi est,
s mint vak piktor, ki emlékezetből fest,
vörösre mázolta a látóhatár szélét,
hogy elvegye a sötétség határtalan élét.
A rohanó élet lassan lefekvésre készül.
A nappali hajsza nyugalommá szépül,
s a szemedben tükröző pillanat-csendet
én áhítva vágyom, mint lélek a mennyet.
Kezed szorításában ott lapul az élet,
egy cáfolhatatlan "mindörökké" képlet.
Másnak az érzelem bevehetetlen vára,
melynek én vagyok egyetlen katonája.
A háborúktól sújtott szerelem harctéren,
egy falatnyi béke, egy virágzó éden,
melyet gondosan ápol két lélek és test,
és leborul előttük a májusi est.
s mint vak piktor, ki emlékezetből fest,
vörösre mázolta a látóhatár szélét,
hogy elvegye a sötétség határtalan élét.
A rohanó élet lassan lefekvésre készül.
A nappali hajsza nyugalommá szépül,
s a szemedben tükröző pillanat-csendet
én áhítva vágyom, mint lélek a mennyet.
Kezed szorításában ott lapul az élet,
egy cáfolhatatlan "mindörökké" képlet.
Másnak az érzelem bevehetetlen vára,
melynek én vagyok egyetlen katonája.
A háborúktól sújtott szerelem harctéren,
egy falatnyi béke, egy virágzó éden,
melyet gondosan ápol két lélek és test,
és leborul előttük a májusi est.
http://youtu.be/SgHTucnlliA
VálaszTörlés