Fésűs Éva
Tócsanézők
Mint hogyha zápor verte úton járva
a pocsolyákon nézed az eget,
tükörből int feléd a sok fa ága,
míg lábad gépiesen lépeget,
és égő pillantásod nem veted fel,
hogy lásd, milyen az élő, tiszta szín,
csak mélybe ragadt szemmel andalodsz el
a lángos felhők habzó rajzain,
így járunk, lásd, oktondin, szédelegve,
tavaszból őszbe, őszből unt telekbe,
szedetlen hagyva termő fák sorát,
és látatlan marad a legszebb hajnal,
mert sáros lábbal, sáros gondolattal,
mint tócsanézők, úgy megyünk tovább.
a pocsolyákon nézed az eget,
tükörből int feléd a sok fa ága,
míg lábad gépiesen lépeget,
és égő pillantásod nem veted fel,
hogy lásd, milyen az élő, tiszta szín,
csak mélybe ragadt szemmel andalodsz el
a lángos felhők habzó rajzain,
így járunk, lásd, oktondin, szédelegve,
tavaszból őszbe, őszből unt telekbe,
szedetlen hagyva termő fák sorát,
és látatlan marad a legszebb hajnal,
mert sáros lábbal, sáros gondolattal,
mint tócsanézők, úgy megyünk tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése