Kondra Katalin
Őrültség
Azt mondják, álmodtam
rólad
És azt, hogy semmi nem való
Abból, mi kettőnk közt történt,
Minden csak önszuggesztió.
A hangod hamis vallomás
Az arcod lázas látomás, érzem.
Nem tudom, hogyan higgyem el
Te vagy, aki átölel, félek.
Őrültség, már magam is látom
Mégis vonz a pillanat
Falak dőlnek le s az álmunk
Örökké így marad
Lehet őrültségben élek
De őrülten veled
Poklok mélyére leszállok
Az élet nélküled.
Nem érdekel,
Nem érdekel.
És azt, hogy semmi nem való
Abból, mi kettőnk közt történt,
Minden csak önszuggesztió.
A hangod hamis vallomás
Az arcod lázas látomás, érzem.
Nem tudom, hogyan higgyem el
Te vagy, aki átölel, félek.
Őrültség, már magam is látom
Mégis vonz a pillanat
Falak dőlnek le s az álmunk
Örökké így marad
Lehet őrültségben élek
De őrülten veled
Poklok mélyére leszállok
Az élet nélküled.
Nem érdekel,
Nem érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése