2014. május 18., vasárnap

Nosztromosz - múltbarévedő



Nosztromosz

múltbarévedő
Olyan volt a kezdet, mint egy látomás, fénylő csillogás, álmodás.
Titkos szavak, titkos ölelések s csókok, mind, mind forrón olvadók…

Karod szoros ölelése, lelked rezdülése,
szíved dobbanása, szemed villanása… veled.
Veled voltam teljes, veled voltam kedves.
Minden nappal, egyre jobban szerettelek.
Múló évek távlata sem kísértett, gondra, bajra, búra ott voltál velem.

Testünk, lelkünk együtt élt, dobbant szívűnk s zenét regélt.
Ez a dallam kisért s nem volt vég.
Minden részem, testem, lelkem benned élt.

S most, múltbarévedvén eltűnik minden szín…

1 megjegyzés: