Gősi Vali - A gyermek - fohász

Gősi Vali

A gyermek

Ha szárnyalni vágyik a lelked,
szabadítsd föl a béklyó alól!
Légy bátran újra gyermek,
mosolyogj, nevess, s ne hangtalanul
sírj, hangosan zokogj, ha kell!
S hogy fájdalmad
végül elengedd, csak szeress,
ölelj, légy önfeledt, hogy merjen
benned - de melletted is – őszintén,
élni legdrágább kincsed,
a tiszta, szeplőtelen
igazság:
a gyermek!
*

Fohász
(a gyermekmosolyért)

Hogy ember vagy,
éld át e csodát:
a kerti úton át
a fű friss illatát
érezheted,
és lépteid nyomán
a kövek halk dalát
hallhatod,
de láss, ne csak nézz,
tárd ki szívedet,
őrizz a lelkedben
élet-színeket!

Szívd mélyen magadba
a lét illatát, s meglásd,
álmaid elhozzák
borongós éjek után
a legszentebb csodát:
egy kisgyermek ártatlan,
angyali mosolyát!
Őrizd, és vidd tovább
végtelen utadon,
és mondj el e mosolyért
néha egy csendes
imát.