Berze Tünde
Elhullott pillanatok
Szövevényes szálain
tekereg az idő,
s ellop sebesen mindent, mi ellopható.
Liliom illatú, szivárványszínű álmok,
kicsinyke, ábrándos pillanatát épp úgy,
mint lassan ölő kín, fojtogató fájdalmát.
Elhullott pillanatok halmazán tévelygek,
s némelyik oly szédült képmutató talmi,
elringatja szívem angyalszárny-suhogással,
de akkor is a cudar múlt követe marad.
Úgy kopogtat ajtómon, s be akar térni
jól lakni lelkem töredezett morzsáiból,
s végül itt hagyni, mint kifosztott halandót.
Acél koporsót veretek hát szívemnek szállásul,
s beleteszem, hogy ne fájjon többé, ami elmúlt.
s ellop sebesen mindent, mi ellopható.
Liliom illatú, szivárványszínű álmok,
kicsinyke, ábrándos pillanatát épp úgy,
mint lassan ölő kín, fojtogató fájdalmát.
Elhullott pillanatok halmazán tévelygek,
s némelyik oly szédült képmutató talmi,
elringatja szívem angyalszárny-suhogással,
de akkor is a cudar múlt követe marad.
Úgy kopogtat ajtómon, s be akar térni
jól lakni lelkem töredezett morzsáiból,
s végül itt hagyni, mint kifosztott halandót.
Acél koporsót veretek hát szívemnek szállásul,
s beleteszem, hogy ne fájjon többé, ami elmúlt.
https://m.youtube.com/watch?v=34UsO3rLcns
VálaszTörlés