Illyés Gyula
A szil és a szél
Rezzent a vén szíl: szisszent, jött a szél:
villám rándult, mint megrántott kötél:
egy percnyi csönd. És bömbölő haragra
fakadt a vihar százezer harangja.
Kapkodta a fejét a szílfa, az agg,
vallatott rab a pofonok alatt:
ahány karja volt, mind hátracsavarta
a nyár haragba-kékült zivatarja.
Zúzott, tört, csépelt, őrjöngött a szél:
kiszállt a fából végre egy levél,
egy, és csak úgy, ahogy végül kiszáll a
fiai mellől a hajszolt madárka.
villám rándult, mint megrántott kötél:
egy percnyi csönd. És bömbölő haragra
fakadt a vihar százezer harangja.
Kapkodta a fejét a szílfa, az agg,
vallatott rab a pofonok alatt:
ahány karja volt, mind hátracsavarta
a nyár haragba-kékült zivatarja.
Zúzott, tört, csépelt, őrjöngött a szél:
kiszállt a fából végre egy levél,
egy, és csak úgy, ahogy végül kiszáll a
fiai mellől a hajszolt madárka.
https://m.youtube.com/watch?v=gBbPN99cp68
VálaszTörlés