Siktár János
A kertben …
Hajolj a szende
szirmok kelyhére, hű komám,
s fordulj az éj iramló árnyékai után,
a pompás kert baráti mosollyal vesz körül,
csapong a fürge szellő, vidáman ezután.
A hajnal felriasztja a völgynek ágain
a szürke vadgalambot, s vágyaim felszítja.
Száz hangon száll a gerle búja a kerten át,
szavát tán csillag adta, s a Hold a dallamát.
Felszítja szenvedélyem, s talán nem tudja azt,
hogy nincsen menedékem, barát sem ad vigaszt,
hogy bújánál szívemben ezerszer több a seb,
ez az mi engem a való életben riaszt,
sűrűbben hull a könnyem, kínom keservesebb.
Vérző szívvel magamban gyötrődöm itt alant,
csak egyre turbékol a galamb az ág hegyén,
s dalával próbál éltetni egy vigasztalant.
s fordulj az éj iramló árnyékai után,
a pompás kert baráti mosollyal vesz körül,
csapong a fürge szellő, vidáman ezután.
A hajnal felriasztja a völgynek ágain
a szürke vadgalambot, s vágyaim felszítja.
Száz hangon száll a gerle búja a kerten át,
szavát tán csillag adta, s a Hold a dallamát.
Felszítja szenvedélyem, s talán nem tudja azt,
hogy nincsen menedékem, barát sem ad vigaszt,
hogy bújánál szívemben ezerszer több a seb,
ez az mi engem a való életben riaszt,
sűrűbben hull a könnyem, kínom keservesebb.
Vérző szívvel magamban gyötrődöm itt alant,
csak egyre turbékol a galamb az ág hegyén,
s dalával próbál éltetni egy vigasztalant.
https://m.youtube.com/watch?v=X6vbZzrwAEc
VálaszTörlés