2014. szeptember 16., kedd

Ecsedi Éva - Arctalan Hold



Ecsedi Éva

Arctalan Hold



Szívembe nyilall egy hangos szó
- mérgezett hegye szúr
Velőt rázó sikoly tapossa szét
- megkövesedett magzatom
Árnyak mellé szegődött az arctalan Hold
- fagyok lapulnak
Foltos szeplő, lelkem ege alatt lopakodik
- oson orvul
Falat kenyér számban, torkomon akad
- hörög bennem a bezárt tudat
Miközben elhalad mellettem torz világképem
- fotográfia őrzi múlandó létem
Emlékhalmazok ringnak learatott csillagmezők felett
- beérett a kalász
lefolyt a víz, nem jön a csónakos
- a túlpart messze
halkan szól a zene az elszenesedett kéreglemezen
- barázdái közé szorult szkarabeusz
vergődik lázasan... szerelem éhesen
- álmodok tovább...

1 megjegyzés: