Kópis Eta - Csend

Kópis Eta

Csend

Csend zajong falaim között.
Feszengve itt-ott meg-megkoppan.
Torkomban gombócot rak a félelem.
Belopakodik az utcai lámpa fénye,
majd ahogy jött távozik. Idejébe,
mert nagyot reccsen szobám ablaka.
Zuhanva töri apró darabokra magát.
Szétgurulnak piciny, fénylő cseppjei.
mint lázmérőből szökő higany-golyók.
Eltávozott a félelem zsibbadt testemből
úgy álltam ott a mély csönd közepén,
mint királylányt megmentő, sárkányverő,
hősként dicsőíttet, vándorlegény.
A Csönd és én kicsit társalogtunk.
Szememre hányta lazaságomat,
azt, hogy mért nem csuktam be ablakomat.
Azért keltet álmomból zajongva,
hogy figyeljek fel elfelejtett dolgaimra.
A Félelem nagy úr. Börtönébe tartott,
így nem vettem én fel viharral a harcot
Ez lett a vesztem. Ablakom sorsa:....
Miattam hullt alá. tört szét, apró darabokra