2014. szeptember 23., kedd

Fridli Zoltán - A fájdalom sötét madár



Fridli Zoltán
A fájdalom sötét madár

Nézd, e tiszta szem, hogy elborul,
E szilárd, de kedves arc, hogy elkomorul.
Szenved és tűr a szenvedő,
Változik és fordul az idő.
Néma síkon járok kinn,
Szívemben is oly néma a kín.
Csillagok, csillagok,
Most ne csillogjatok.
Könnyezzetek, sírjatok,
Gyászba boruljatok.
Kerekedjék vihar,
S szörnyű szárnyaival,
Zúduljon nyakamba minden nyavalyáival.
A fájdalom sötét madár,
A napra ült és ott zokog, s vár.
A halál kötelet hurkol, lenne rá ok?
Nem gyúlnak a csillagok.
Hull a könnyem,
De felemelem fejem,
S ha látod könnyes arcom,
Ne nevess szép álom.
Van, még ki letörli könnyem?
Van valaki, ki vigasztalja szívem?
Kinek kell, ez elgyötört élet?
Végzett, összegyűrt végzet.

2 megjegyzés:

  1. Hidd el, van aki letörli könnyed. Mindenkinek van valakije, ha távol is, aki

    gondol a szenvedőre.E tudat nélkül tán élni se lehetne...

    VálaszTörlés
  2. Ugye érzed??

    Én érzem, mikor könnyes a szemed és próbálom távolról is letörölni.....

    VálaszTörlés