Szeitz János
Megtérek hozzád
Megtérek hozzád,
mielőtt az álom
Elválaszt a világtól…
csak nézlek
Magamba zártan s már
nem találgatom
Hogyan, miként telt
napod, míg éled.
A kép a sötétben,
színeit váltja
A vágyak formálta hű
emlékezet:
A mosolyod megőrzött
báját, kezed
Egy félben maradt,
kecses mozdulatát,
Ahogy a kacér szellő
incselkedett
Könnyedén lebbenő
hajaddal, míg rám
Hangod selyme vigaszt
ígérve simult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése