Ódor György
Csillogás
Minden csillogás
számít?
Csak az, amelyik
világít.
Ha Napot viszi az
égre
és nem úgy lopja le
végre.
Ha megszült fájón
magzatot
és szájába tejet
adott
édes, anyai kebléből.
Visszacsillog a
szeméből.
Szabadság fegyverén
látszik
és piros vértől
elázik,
megduzzad az erős
kartól,
ha emel egy beteg
asszonyt,
lehajol a gyermek
elé,
ölelve annak bús
fejét.
S ki nem tudja, mi
volna jó –
szegény hátán a
takaró.
Keze ökölbe szorul,
ha látja, mily
dölyfös az úr
és oda is fog ő
vágni.
Mert ez a csillogás
számít!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése