2014. szeptember 21., vasárnap

Gyurkovics Tibor - Hosszú út zsoltára



Gyurkovics Tibor

Hosszú út zsoltára 
Uram, köszönöm neked a hosszú utat,
a rövid utat nem irigylem
tudom, szerencse, ha kísért, mire véljem
s nem jó
húst kapni, ingyen.


Apró falatok a számban tanítottak éhezni,
tüske taníttatta vélem a takarót,
de el tudom választani a gonoszt
és a jóakarót.


Hadd el, Uram, ne törődj evvel,
hogy kíméljen az eső meg a fagy,
az úton félrelökdösnek a rajkók, lábam
között elgurítják
a követ, szabad,


mindent szabad. Valami alak
állított be hozzám tegnap
befogta a szememet és kilopta a számból
a szavakat.
Felkap


a szél, olyan könnyű és sovány vagyok, Uram,
kóc az ingem, de megvagyok így,
mert csontjaimat melengetik kíméletes kezek
s az éjszaka beborít.


Igen, igen én tudom, hogy ez a te
választásod jele,
a nyelvem alatt tartom igéidet
kezem összeszorul már, mint az állatok
karma,
szívem jéghideg,


de nézd, neked tartogatom hosszú ereimet,
melyek mint a kötél, nyakamba lógnak,
Uram, fogadd el függelékeim
s adj utolsó erőt a messzehaladónak.

1 megjegyzés: