Hajdu Mária
Búcsú
Soha nem felejtem el
a szerelmedet!
A gyönyörű, csillogó, szép szemedet,
a csókokat és öleléseket,
a veled töltött csodás perceket.
Még a gondolatot is imádom,
amíg élek, a percet kívánom,
amikor először megöleltél,
amikor a kedveseddé tettél.
Miénk lett minden örömünk emléke.
Hidd el, a boldogságnak nincs vége!
Hiszen itt maradt a mosolyod,
nem tűnik el soha az illatod.
Behunyom a szemem és újra látlak!
Csak az fáj, hogy már hiába várlak.
Ilyenkor könnycsepp hull a papírra.
Tudom, hogy hiába várlak vissza.
De gondoljunk egymásra örömmel,
nem is lehet egyszerű közönnyel.
Mindent jelentettél akkor nekem,
tudom én is neked kedvesem!
Soha ne felejtsd a szerelmemet,
a csókokat és öleléseket,
a szerelemtől csillogó szememet,
az együtt töltött csodás perceket.
A gyönyörű, csillogó, szép szemedet,
a csókokat és öleléseket,
a veled töltött csodás perceket.
Még a gondolatot is imádom,
amíg élek, a percet kívánom,
amikor először megöleltél,
amikor a kedveseddé tettél.
Miénk lett minden örömünk emléke.
Hidd el, a boldogságnak nincs vége!
Hiszen itt maradt a mosolyod,
nem tűnik el soha az illatod.
Behunyom a szemem és újra látlak!
Csak az fáj, hogy már hiába várlak.
Ilyenkor könnycsepp hull a papírra.
Tudom, hogy hiába várlak vissza.
De gondoljunk egymásra örömmel,
nem is lehet egyszerű közönnyel.
Mindent jelentettél akkor nekem,
tudom én is neked kedvesem!
Soha ne felejtsd a szerelmemet,
a csókokat és öleléseket,
a szerelemtől csillogó szememet,
az együtt töltött csodás perceket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése