Lyza
Őszi sétám az erdőben
Bekopogott az
aranysárga ősz,
a határban megjelent már a csősz.
A kertben virul az őszirózsa,
harmat lepi reggel virradóra.
A fák halkan hullatják lombjukat,
siratják nyári zöld ruhájukat.
Lépteim az erdő felé veszem,
melegen süt még a szép őszi nap,
de nekem mégis fázik a kezem.
A lombok között átszűrődik egy
haloványan villanó napsugár,
majd egy madár a fészkéről rebben,
találgatom, melyik dalol szebben!
A levél ezer színben pompázik,
a széllel hullik-hullik lefelé,
tudom, hogy a csúf enyészet felé.
Ez az ősz illata, és megszédít
az édes mámor már-már részegít.
a határban megjelent már a csősz.
A kertben virul az őszirózsa,
harmat lepi reggel virradóra.
A fák halkan hullatják lombjukat,
siratják nyári zöld ruhájukat.
Lépteim az erdő felé veszem,
melegen süt még a szép őszi nap,
de nekem mégis fázik a kezem.
A lombok között átszűrődik egy
haloványan villanó napsugár,
majd egy madár a fészkéről rebben,
találgatom, melyik dalol szebben!
A levél ezer színben pompázik,
a széllel hullik-hullik lefelé,
tudom, hogy a csúf enyészet felé.
Ez az ősz illata, és megszédít
az édes mámor már-már részegít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése