2014. október 19., vasárnap

Kassák Lajos - A szerelem visszfénye



Kassák Lajos
A szerelem visszfénye



Aztán, hogy elváltunk, sokára, nagyon sokára
levelet hozott tőle e reggeli posta.
Kedvesem, írta sűrű, kerek, kis betűkkel
naponta gondolok rád s mióta nem láttalak,
úgy érzem, szebb vagy, mint valaha s ó, a kezeid
két erős karod, melyek ölelték derekam
és a szemeid, melyek haragosan zöldek
vidáman kékek tudnak lenni majdnem egyszerre.
Ha benézek a tükörbe, nem az én képemet
hanem a te mosolyodat keresem benne
s ha így nem találkozhatom véled, kérdezem
meghaltál volna már, vagy börtönben ülsz bűntelen?
Arcunkat miért is fordítottuk el egymástól
ősz van most s a hulló falevélen üzenem
élek még s ó, lásd egyedül csak érted élek
ki messze tűntél s többé tán nem is vagy az enyém.

1 megjegyzés: