Szeitz János
Alkony
Mint virágaitól
búcsúzó
Késő őszi kertben az
alkony
Gyűltek körém az
elhullajtott
Évek csöndesen. Nem
ítéltek
Körbefontak
vígasztalón
Nem kértek számon
elfecsérelt
Időt, elvétett
szerelmet.
Mikor hunyt ki utolsó
rőt
Sugara a napnak, nem
tudom.
Fényt könnyező
csillagok közt
Bolyongott a szemem,
csak úgy,
Semmit nem keresve
már, ott
Meglelvén a csöndet,
csillag
Tartó
véges-végtelenben.
https://m.youtube.com/watch?v=wRI4BUXokJI
VálaszTörlés