Ihász-Kovács Éva - Mielőtt alkonyodik

Ihász-Kovács Éva

Mielőtt alkonyodik

Anyám kékfestő kötényét
a napra teríti.
Itt az egem.
Ezen is alkonyodik, akár szívemben,
benned is alkony készülődik
nincs mód tűnődni. Játszani hívlak,
mielőtt egészen besötétül.
Színes ceruzáim ott hevernek
a ribiszkebokorban,
vázlataim - papírsárkányként -
messze erednek.
Itt felejtetted szavaidat
melyeket a szerelemről mondtál,
beléjük takarózom.
meztelenségükben didergem.
Álmaink a homokvár alatt betemetve
Tenyerembe karcsú madár ül,
ne hessegesd szél-józan szavaiddal
Gyere, mért játszunk folyton
szembekötősdit?
Várom, hogy estig megtalálj
Állok az ölfarakásnál,
a Hold-dézsából sugár csorog a
hajamra
Állunk talpig sötétben, dacban.
Az arcunk csupa sár