Ódor György
Átívelő
Tudom, nem szerethetlek örökké,
az ilyen nagy szavak már nem hozzám valók,
válhat az ember ifjan ökörré,
s kijózanít az öreg test, a fájdalom.
Emlékszem a neveletlen múltra.
De jó, hogy volt az a pár bolond évtized!
Rózsákat rajzolok arra az útra,
egy újra kisgyerek, a porba két szívet,
mert nem szeretnék elrontani semmit
abból, mire naponta emlékezem,
karcsú, hozzád ívelő hídon menni
oly gyönyörű, hol fogod még kezem
az ilyen nagy szavak már nem hozzám valók,
válhat az ember ifjan ökörré,
s kijózanít az öreg test, a fájdalom.
Emlékszem a neveletlen múltra.
De jó, hogy volt az a pár bolond évtized!
Rózsákat rajzolok arra az útra,
egy újra kisgyerek, a porba két szívet,
mert nem szeretnék elrontani semmit
abból, mire naponta emlékezem,
karcsú, hozzád ívelő hídon menni
oly gyönyörű, hol fogod még kezem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése