Kováts Péter - Rózsa gondolatok

Kováts Péter /Skorpió/

Nőnapra szeretettel

Rózsa gondolat

Nincs még egy virág mi ennyire
zárná magába szépsége mély titkait.
Vad tüskéivel riasztva gúnyosan el
az óvatlan gyönyörködő rajongóit.
És tőle szabadulni alig lehet,
tüskéivel fogságban tart, illata megrészegít.
Mily végletes hasonlóság ez Veled,
ki eltapostad álmom valóságcsiráit.

Hisz minden nap siratlak csendesen,
s minden nap örülök is Neked.

Szépséged mindig rabul ejti
agyam apró érzékeny sejtjeit.
Távolságod pici tüskéket szúr belém,
s ha nem látod,-- mert szégyellem,
megkönnyezem szerencsétlenségem.
Mert hiába minden szándék, és ígéret
mint hívő muzulmán a paradicsomi létet,
annyira szeretnélek elérni Téged.

Kiábrándulni belőled akarattal,
--mert ígértem, próbáltam már.
S próbáltam keresni másokat,
fiatalt, szépet, és olyat
ki nem pénzért adja az álmokat.
De megszenvedtem minden próbát!
S mint ócska kereplő jár a gondolat bennem:
Ki múlhatná felül szépséged, kedvességedet,
hogy ez erőltetett silány pótcselekvés csak!
s mennyire más volna mindez Veled.
S rádöbbentem már nem rajtam múlik.
Tehetetlenül nézem lelkem mozgatórugóit,
s úgy érzem, nem tudnálak én már
megcsalni Téged senki mással,
csak a halál gyönyörű angyalával.