Millei Lajos
Nőnapra
(minden nőnek)
Kezemben szál virág,
mosoly az arcomon,
Köszöntőt mondok én ezen a nőnapon.
Évente egyszer tán - mily kevés alkalom -
elismerés ül a terített asztalon.
Köszöntőt mondok én ezen a nőnapon.
Évente egyszer tán - mily kevés alkalom -
elismerés ül a terített asztalon.
Ez a nap oly rövid a
többiek mellett,
máskor is szentelhetnénk Nektek figyelmet.
Észre kéne vegyük, még arra is tellett,
hogy mosoly fedje el a fáradtságterhet.
máskor is szentelhetnénk Nektek figyelmet.
Észre kéne vegyük, még arra is tellett,
hogy mosoly fedje el a fáradtságterhet.
A könnyek özönét, mi
év-közben elhull,
a fásultság szavát, mi egyre csak halkul,
a hit vívódását, mi estére lanyhul,
és törődés nélkül szokvánnyá alakul.
a fásultság szavát, mi egyre csak halkul,
a hit vívódását, mi estére lanyhul,
és törődés nélkül szokvánnyá alakul.
Hisz tőletek virul e
rövidke élet,
kezetekből kapjuk a temérdek szépet.
Mi hálásak lehetnénk mindennap néktek,
hogy erőtök kitart, soha ki nem égtek.
kezetekből kapjuk a temérdek szépet.
Mi hálásak lehetnénk mindennap néktek,
hogy erőtök kitart, soha ki nem égtek.
Köszönjük Lányok,
Nők, áldott, jó Asszonyok,
hogy Tőletek virágoznak a holnapok.
A virtuális csokor, mit Nektek adok,
nem szárad soha el, szívetekben ragyog.
hogy Tőletek virágoznak a holnapok.
A virtuális csokor, mit Nektek adok,
nem szárad soha el, szívetekben ragyog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése