Ádám J. Csaba - Szállni a széllel ...

Ádám J. Csaba

Szállni a széllel...

Jó szívedre várni, mi majd boldogan
ér el, néked lenni minden széppel,
puha kezed fogni és véled szállni a
széllel.

Találkozni égi térrel, táncot járni ott
lelkeddel, a tiszta fénnyel, újra élni,
mi benned a remény minden évvel,
s újra tova - tova szállni a széllel.

Hinni örökkön mivoltod békésen,
szépen, virágok közt járni ma, úgy
mint régen, s mint a madár,
szabadon szállni - szállni a széllel.

Csak szállni messze, véled éltetőt
keresve, hogy érezd, lényem téged
szeretve - szeretne a ragyogó éggel,
mi tán véled ér a fénnyel, hogy szállni
tudjunk tovább a széllel.

Így örökké fogd kezem,  jöjj élten át
velem, s a jót ne feledd, ha jönnek
elmúló őszök hideg téllel, csuda
tavaszokba újra - újra szállj velem a
széllel.

Vélünk tova menő idő néked ne
fájjon, jövő - eljövőbe is szívem
áldjon, s ha maradsz, vagy maradok,
lényem a széllel mindig drága
lelkedbe szállva - szálljon!

Szálljon hozzád boldogságom, hogy
ne maradj nékem elveszett álom,
éltető csillagokban maradj mindig a
fényem az éggel, s szép álmaimmal
szállj - szállj velem a széllel.

Tűzmadarak hátán véled valahova,
hol van a boldog csoda, igaz
szeretetbe, hol többé nincs éjjel, hol
imádlak a fénnyel, hogy tovább
szálljunk a széllel.

Repítse éltünk a végtelen időbe,
hol órák már nem kattannak
perceket mérve, örök lelkünk
vesszen egymásért a sejtelmes
szélbe.

Majd halljunk boldog zenéket, s
ringatózzam lelked ölével, s
múljak hajnal ködével, s találkozzam
benned mennyei éggel, s szálljunk
el örökre - örökre benne a széllel.

(2016. június 05. )