Fazekas Miklós - Életem súlya

Fazekas Miklós

Életem súlya

Életem kivájt medrében görgetem
sorsom nehéz kőgolyóját -
Útja egyre meredekebb, s a golyó egyre nehezebb.

Életeket, sorsokat hagyok el
hosszú, fájdalmas utamon,
s tűröm, viselem karmám,
rám szabott életem, örömöm, bánatom.

Árnyak suhannak mellettem -
Mindegyiket ismerem talán?
Mosolyuk, mint szívembe vésett fájdalmas rajz -
Felejthetetlen szempár, az az arc, az a lány…

Utam talán egyszer a csúcsra ér,
s lefele már minden könnyebb.
Szívemet sem fájdítják már,
s arcom sem áztatják keserű fájdalomkönnyek.