Szeles Csabáné
Végzetem csillaga
Lennék telihold fénye, indigókék égen,
Úgy vágyom rád most is, ahogyan régen.
Könny csillog szemeimben, legördül arcomon,
Rabul ejtetted szívem, lettél tündöklő csillagom.
Hajnalpírt festesz csöndes némaságba,
Vén diófa tajtékából messze száll a pára.
Fénynyalábként úszol, szobám falán ragyogsz,
Kéklő tengerem vagy, s benne a hab én vagyok.
Fodros felhők táncában megbújó mosolyod,
Pillanat, mely szemeimben örök tűzként lobog.
Úgy vágyom rád most is, ahogyan régen.
Könny csillog szemeimben, legördül arcomon,
Rabul ejtetted szívem, lettél tündöklő csillagom.
Hajnalpírt festesz csöndes némaságba,
Vén diófa tajtékából messze száll a pára.
Fénynyalábként úszol, szobám falán ragyogsz,
Kéklő tengerem vagy, s benne a hab én vagyok.
Fodros felhők táncában megbújó mosolyod,
Pillanat, mely szemeimben örök tűzként lobog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése