.kaktusz
Mióta az érzés
feltámadt
Tudod, arra
gondoltam,
mióta ez az érzés
felébredt bennem,
azóta a világ
másmilyen lett,
nem, nem a világ
változott hozzám,
a világhoz inkább én
változtam,
még azt se
mondhatnám,
hogy úgy, ahogy van,
az egészet
megszerettem,
de az biztos,
hogy másmilyennek
látom,
nem lett kevesebb
benne a bántás,
a kóbor kutyák sem
ugatnak kevésbé,
csak én látom őket
másmilyeneknek,
találok mindenki
számára indokot,
ami egyáltalán nem
biztos, hogy valós,
de az én számomra
mindenesetre az,
és ettől lesz a világ
elfogadhatóbb,
szeretetre méltóbb,
mindenkit azóta se
szeretek,
de kisebb lett a
távolság közöttem,
és a rajtam kívüli
között,
senkire nem gondolok
úgy,
hogy ő csak egy
hazug,
csak egy link,
vagy hogy ő csak egy
állat,
nem, nem szerettem
meg válogatás nélkül
minden embert, és
minden állatot,
azokat szeretem,
akiket eddig is szerettem,
mert valamiért közel
vannak a szívemhez,
de olyanoknak látom
őket, a többieket,
közöttük az állatokat
is,
mint amilyenek mi,
emberek vagyunk,
mint amilyen én is
vagyok,
van közöttünk kedves,
és ellenszenves,
van hasznos, és
kártékony, csökönyös,
sunyi, gyáva, bátor,
okos, és buta,
előrelátó, és kevésbé
a jövőre gondoló,
délig alvó, és
hajnalban kukorékoló,
és olyan is van,
hogy valaki egycsapásra
a körülményektől
megváltozik,
vadállatból kezes
báránnyá válik,
szóval olyanok lettek
számomra ők,
a rajtam kívüli élők,
mint a világnak
egyenjogú részei,
mint amilyen én is
vagyok.
2009. márc. 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése