Margot - Örökkön bennem élsz

Margot

Örökkön bennem élsz

Kopott gondolatok
Mélyéből törsz elő,
Tudatomban még
Féltve rejtelek.
Megfáradt életem
Titkolt vágyaiban,
Meg nem élt álmokban
Életre keltelek.
Mennyi könnyes,
Csöndes óra,
Sírástól megfakult
Kiégett szemek.
Átvirrasztott
Sötét éjszakák,
Várakozás, fájdalom,
Reménytelenség,
Ábrándokba bújtatott
Menekvés!
Minden zöld szempárban
Téged kerestelek.
Becsapni magamat,
Hinni, hogy te is szenveded
Lázasan a sötét éjszakákat,
Ébren számolod
A múló perceket.
Nincs enyhülés,
Izzanak a vágyak,
Nem csendesülnek,
Enyhet adó álmok
Messze elkerülnek.
Hívlak, mint ébredő a napot,
Fényoszlopán át nyújtózkodom.
Lázas, bús éjszakámat,
Mint sötét árnyat,
Hátam mögött hagyom.
Hívlak, mint el nem csókolt
Éjszakák örök, égő vágyát,
Hívom tékozló lelkednek
Eltitkolt magányát,
Álmatlan, zokogó hajnalon!
De csendesedni kell a szívnek!
Csendesedni kell a vágynak!
A hirtelen kimondott szavak,
Átokként, fejemre visszaszállnak!