Szíjártó Péter
Kék álom
Álmomban utaztam
kékrózsás tájon
Rózsák közt
szerelmet, szerelemben mérget találtam
Az arcod, a hajad kék
tenger – vetített az álom
Egyetlen nagy, kék
hullám lett az ágyam
Egyetlen nagy, kék cseppent
szememből
A rózsamezőre, a
viharzó kék hajtenger mélybe
Álom, álom, repíts e
fájó helyekről
S hogy sírsz te is,
tán nem is vettem észre
Ó ha énekelni tudtam
volna dallamot
Mi elszállt volna
végig, tébolygó mezők felett
Kedvesem, élek, én
vagyok
Ki csókolt akkor, és
fogta elkékült kezed
Az álomban mindig
olyan tehetetlenek
Vagyunk, jaj az
álomban mindig tehetetlenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése