Pásztor Piroska
Nyár
Libbenő szélben
lebben a szoknya,
fiúk ajkáról vágy dala száll,
nyílik a szív is,
csók szava csattan,
zeng az egekbe a sok
kacagás.
Szikkad a széna, érik
a búza,
elkezdődik a víg
aratás,
perzsel nap heve,
izzik a róna,
szárad a föld és
tikkad a nyáj.
Érik a körte, dús
leve csurran,
mézízű dinnyén nagy
hasadás,
zsendül a szőlő, zeng
a hegyoldal,
égő tüzében tombol a
nyár.
*
Nyárutó
Kopik az erdő smaragd
ruhája,
földön hűs pára
terül,
halvány emlék csak a
nyár izzása,
fákra színvarázs
feszül.
Ahol selymes volt és
zöld a fű,
illatos széna szárad,
napsugár arcán a múló
derű,
megfakul, őszbe
sápad.
Valami titkot súg a
néma éj,
figyelj, a nyárnak
vége,
ősz teríti rá
rozsdaszőnyegét,
a fáradt nyári rétre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése