B. Huszta Irén - Tavaszi ősz; - Virágos vándorlás

B. Huszta Irén

Tavaszi ősz

Benne járunk a május derekában,
És sötét, hideg őszi szél
Dermesztőn, tőrként csontig hatolóan
Jegesíti meg a reményt.
Meleg napfényről nem is álmodom már.
Színes légvár a tavaszi kép,
Mely még bennem él halvány-ködösen,
S elodázza a feledést.
De jó ez az őszi, hideg szél, mely a
Magas hegyekből lebukik -
Illúziót kelt, hogy ősz van és csak
Telet várhatunk megint.
Őszülök én is. Őszül a lelkem, már
Elveszíti a nyár színeit...
Tavaszi virágok helyett a zúzmara
Fagyasztja rám jégdíszeit.

*

Virágos vándorlás

Piros pongyolás pipacsok
Hajladoztak hullámzó hátán
Szelíden szédelgő szellőnek,
Apró andalgó apacsok
Lengedező lángokat látván
Felszólították a felhőket:
Ezeregy esőcsepp essen,
Haljanak homokszín hamuvá.
Pipacs-pongyolák pirosabban
Égve éledtek életre,
Vidáman viruló violák
Igéztek izzó illatukkal.