Marković Radmila
Hasznos séta az unokámmal
Hasznos séta az unokámmal
Kérem a kacsódat, megfogom a kezed,
figyeld, nézzed, rügyeznek az akácfák,
utca vége sem látszik, ott a kanyarnál.
Fürge lábacskáddal ne fuss most előre.
Bizony tudnod kell már, ekkora ovisnak:
mi az egyenes, mi a közel és távol,
nem mindegy ám ki a gyáva, ki a bátor,
előtted, mögötted, mit látunk mi mostan,
hol sima az úttest, hepehupás a táj,
melegen süt le ránk mosolyogva a nap,
ezért vetettük le a sálat, a sapkát.
Kettőnk között, kicsi szívem, különbség van,
Te most drágám alacsony vagy, én magas,
Leszek még én is alacsony, te meg magas.
figyeld, nézzed, rügyeznek az akácfák,
utca vége sem látszik, ott a kanyarnál.
Fürge lábacskáddal ne fuss most előre.
Bizony tudnod kell már, ekkora ovisnak:
mi az egyenes, mi a közel és távol,
nem mindegy ám ki a gyáva, ki a bátor,
előtted, mögötted, mit látunk mi mostan,
hol sima az úttest, hepehupás a táj,
melegen süt le ránk mosolyogva a nap,
ezért vetettük le a sálat, a sapkát.
Kettőnk között, kicsi szívem, különbség van,
Te most drágám alacsony vagy, én magas,
Leszek még én is alacsony, te meg magas.
(Mindhárom unokámnak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése