Kósa Emese - Rajtam, rajtad; - Tám, tám, tám

Kósa Emese

Rajtam, rajtad

próbálom átlépni
egómat. eltűnik.
perzselő aszfalton
mély ráncok nyüzsögnek
rajtam. június van.
válság bennem, rajtad.
soha meg nem szűnő
hőség. riadót fúj
lelkem visszaoson
kies tájakra. víz-
cseppekben fuldoklik
a nyár, és a szélnek
ördöge van.

tűnődöm eszméken.
szemem alá táskák
tapadnak. kalitka.

*

Tám, tám, tám

mintha nyár volna -
széllel lüktetnek a fák,
s nyakamon a verőerek:
tám, tám, tám.
szép volt hajdanán
az el nem csattant csók,
az ünneplőbe lépett pillanat,
amikor lélegzet-visszafojtva
vártam, hogy belépsz az ajtón
- elhamarkodott gondolat -

széllel lüktetnek a fák,
s már nem akarok felületes lenni.
- hegedüljél nekem tücsök,
s én halkan belesimulok a dallamodba,
tám, tám, tám