Kovács L. István
Mindenben…
Több ezer virága a
rétnek,
szerényen- hivalkodón szépek,
csak egy ül rövidszáron, árván,
mint a Nap, úgy mosolyog, sárgán.
Felismertelek.
szerényen- hivalkodón szépek,
csak egy ül rövidszáron, árván,
mint a Nap, úgy mosolyog, sárgán.
Felismertelek.
Pillangó könnyed
táncot libeg,
csábító illatok közt piheg,
most kedvére valót nem talál,
így, fáradtan kezemre száll.
Felismertelek.
csábító illatok közt piheg,
most kedvére valót nem talál,
így, fáradtan kezemre száll.
Felismertelek.
Fehér felhő lebeg az
égen,
vitorla a végtelen kéken,
szikrázón, ahogy szemed ragyog,
oly tisztán, mint legszebb mosolyod.
Felismertelek.
vitorla a végtelen kéken,
szikrázón, ahogy szemed ragyog,
oly tisztán, mint legszebb mosolyod.
Felismertelek.
Millió csillaga az
éjnek,
csak egy, ami ragyogón fényes,
egy, ami mindig irányt mutat,
ha eltéveszteném az utat.
Felismertelek.
csak egy, ami ragyogón fényes,
egy, ami mindig irányt mutat,
ha eltéveszteném az utat.
Felismertelek.
*
Tavasz tündér
Lába alatt csendes
léptek,
talán elűzi a hópihéket.
Ahogy halkan közelít,
a Nap egyre jobban melegít.
talán elűzi a hópihéket.
Ahogy halkan közelít,
a Nap egyre jobban melegít.
Amerre jár bimbó hasad barka ágon,
szirmok nyílnak a virágon.
Válladról leveszi a kabátot,
kiszínezi a szürkült világot.
A téli csizmát sarokba dobja,
mezítláb szaladhatsz a dombra.
Lágy szellővel simogat,
elkéri legszebb mosolyodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése