2017. május 19., péntek

.kaktusz - A fény felé indulni



.kaktusz
A fény felé indulni

Tudod, arra gondoltam,
hogy ezen a világon vannak,
kik csak a lábukat lógatják,
miközben értelmetlenül vigyorognak,
a jobb életért semmit se tesznek,
azt hiszik, megérkeztek,
minek is hajtanának,
egyszer úgyis utoléri őket a végzet,
ha egyáltalán valamit hisznek,
mert ők a bolondok,
rájuk mondja ki a világ,
hogy ő csak egy bolond,
bolond, mert nem építkezik,
mert a semmivel megelégszik,
mert nem akar feljebb kerülni,
és valóban bolond az,
aki úgy él,
mint aki megérkezett,
de talán,
ha valaki ránk kívülről tekintene,
ha olyan lenne,
aki a rejtett tudás ismerője,
az azt mondaná,
kétféle bolond él a földön,
az egyik azért bolond,
mert úgy él,
mint akinek semmi dolga,
a másik pedig azért,
mert mást tesz,
mint amit tennie kellene,
folyton építkezik,
de a senki várát építi,
míg a magáét hagyja összeomolni,
az út a cél, azt hiszi,
ezért különféle hamis,
elérhetetlen célokat kitűzve bolyong
a sötét, kilátástalan erdőben,
ahelyett, hogy a fény felé indulna,
azt gondolja, megy előre,
mert az örökös körforgásban
nagyon elfárad,
de van egy harmadik fajtája is a bolondnak,
aki hiszi, hogy az út csak eszköz,
és hogy a cél nem kívül van,
a célt saját magában hordja,
hogy ez a csetlős botlós világ
maga a tisztítótűz azért van,
hogy belülről építkezzen,
hogy önmagát építse komfortosra,
hogy a legmagasabb célt elérje,
a célt, ami talán azonos a régen volt starttal,
az első harag, az első gyűlölet,
az első háború előtti állapottal,
mikor az ember még nem volt más,
mint egy őszinte, ártatlan,
mindent tudó kisgyerek,
amikor mint egy jó anya,
a Föld az ő gyermekének
naponta bőségesen megterített.

2009.ápr. 09,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése