2017. május 24., szerda

.kaktusz - A lélek, ha párban van ...



.kaktusz
A lélek, ha párban van ...

Tudod, arra gondoltam,
ha valóban testből,
és lélekből van az ember,
akkor a találkozások,
két ember találkozása
a testnek, és a léleknek
a találkozása kell,
hogy legyen,
ha az anyaggal
csak az anyag találkozik,
ha a kettő össze is csiszolódik,
de nem táplálja őket a lélek,
ha csak a test szereti a testet,
a mulandó szereti a mulandót,
akkor a kettőre szép évek várhatnak,
de legyenek bármekkora összhangban,
ha nem jut szerep a léleknek,
mint ahogy halandó a test,
halandó az a szeretet,
olyan ez a mozgás,
mint a zene nélküli tánc,
lehet mégoly harmonikus,
idővel csak ismétli önmagát,
mert a test korlátok közé van zárva,
ahogy múlik az idő,
ahogy gyengül a test,
úgy múlik,
úgy gyengül a szeretet,
zene nélkül a legszebb tánc is megfakul,
a test is, a szeretet is megöregszik,
míg egy napon
mindkettő végleg elszenderül,
a halandó szeretet ereje
kevés ahhoz,
hogy a végig,
és még a vég után is elkísérje az embert,
ha csak zene nélküli a tánc,
akkor a lélek unatkozik,
hiszen dolga nincsen neki,
és mint akire szükség sincsen,
messzire kóricál,
de ha a két lélek talál egymásra,
a kettőjük zenéje mennyei zene,
arra a tánc fáradhatatlan,
megunhatatlan,
a lélek, ha párban van,
viszi magával a szeretetet
az öröklét csodás ösvényén.

2009.április 29.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése